A CTP mottója: Make a lot, save a lot, give a lot! Hogyan valósították meg ezt korábbi diákjaink? Hogyan lehet valaki sikeres Magyarországon? Miben segítették az amerikai tanulmányok? Öregdiákjainkkal készítettünk interjút.
Gőbel Réka
Mikor voltál az USA-ban?
1996-1997-ben.
Milyen programon vettél részt?
A Niagara University MBA képzésén tanultam. Én voltam a negyedik MBA-s CTP-s diák az egyetemen (Radimeczky Géza, Szelestei Barbi és Taczman Péter után). A nagy izgalomra, hogy ösztöndíjjal tanulhatok hozzátettem amit részemről megtehettem, s ennek eredményeként abban az évben még az év diákja címet is nekem adták (többek között a csupa A osztályzatomért).Ez felhívta a figyelmet rám illetve a magyar diákokra.
Mit csinálsz jelenleg?
Sok éves HR vezetői munka után (és közben) független HR-tanácsadóként dolgozom több ügyfélnek. Egyébként három gyermekem van, így mellettük szükség is van a rugalmas időbeosztásra.
Mi a CTP-s történeted?
Annak idején Borka Balázson keresztül kerültem kapcsolatba a CTP-vel. A hazatérésem után kezdett a CTP arra a kritikus létszámra felduzzadni, amikor már tudatos szervezésre volt szükség, és a hazatérőket is össze akartunk fogni, önkéntes feladatvállaláson, vagy támogatáson keresztül, amerikai példa alapján. Péter ösztönzésére hoztuk létre páran az alapítványt. A megalakulástól, 1999-től 2010-ig a CÖA kuratóriumi elnöke, a CTP vezetője voltam. Ez alatt új szervezeti struktúrát, feladat-megosztási rendszert (referatúrákat) hoztunk létre. Kialakítottuk a kiválasztási rendszert és más folyamatokat is szabályoztunk. A CTP az életem részévé vált, sok barátot, szakmai kapcsolatot szereztem rajta keresztül. Mióta nem vagyok elnök, rendszeresen részt veszek családommal együtt az éves osztálytalálkozókon és más rendezvényeken.
Mi a saját sikered titka?
Az IBS (International Business School) első évfolyamán végeztem Budapesten, így az angol nyelvvel nem volt gondom a Niagarán illetve a felvételin sem. A kinti tanulmányaim mellett egy önálló kiállítást szerveztem az egyetemen Magyarország 1100 éves milleniumi évfordulójára. Ez bár saját ötletem volt Péterrel duzzasztottuk tovább , majd a Castellani Art múzeum igazgatónője szintén felkarolta és vált egy hatalmas programmá. Ez elég komplex szervezési munkát jelentett, viszont nagyon nagy sikere lett. Többek között ennek köszönhettem, hogy mikor hazatértem, rögtön felvettek az Unileverhez, mégpedig menedzseri pozícióba.
Az amerikai tanulmányaim, a kiállítás szervezése, a Regnumban betöltött vezetői szerepem mind hozzájárult ahhoz, hogy a kiválasztás során nekem szavaztak bizalmat a cégnél. 8 évet töltöttem itt, eljutottam a szervezet legfelsőbb szintjéig. Véletlenül keveredtem HR-területre, ahol egyaránt alkalmazhatom üzleti szemléletmódomat és humánus énemet is. Eredetileg change management-tel akartam foglalkozni, viszont ezt is megtalálhatom a HR-n belül.
A Celanese-nél több CTP-sel dolgozhattam együtt (Molnár Gyuri, Csordás Bálint). Itt HR-vezető voltam, s épp Gyuri hívta fel a figyelmemet erre a pozícióra. Ahogy gyerekeim születtek az önálló tanácsadói feladatok, vállalkozó létforma adtak lehetőséget a család és hivatás egyensúlyára. Élvezem a független munkát, azt, hogy magam osztom be az időmet. Meggyőződésem, hogy anyaként és szakértőként egyszerre úgy tudok csak helyt állni, ha a naptáram “az én kezemben van“. Alkalmazotti státuszban, vezetőként egyre kevésbé van erre lehetőség. Ügyfeleim között vannak kisvállalkozások és multi cégek, stratégiai- és projektfeladatokat is végzek, egész csapatokkal vagy személyesen vezetőkkel egyaránt dolgozom.
Mit tanácsolsz a jelenleg kintlévő diákoknak?
Nagyon fontos a kapcsolatépítés és azok ápolása a hazatérés után. Lehetőségek ezekből alakulnak ki leginkább.
Mit tanácsolsz a hazatérőknek?
Legyenek proaktívak, keressék a kapcsolatot másokkal, és osszák meg az amerikai can do szemléletmódot mindenkivel. Merjék megélni az önállóságot, ne másoktól várják a megoldásokat. Használják a saját tudásukat. Hozzák haza nekünk a frissességet, amit olyan könnyű elfelejteni ha már évek óta itthon dolgozik valaki.
Mi szerinted a siker?
A siker az értékrendtől függ. Attól, hogy mik a legfontosabb értékek a saját életünkben. Ha ezekben jól teljesitünk, akkor elégedettek vagyunk és sikeresnek érezzük magunkat. Saját értékrendünk alapja lehet a család, a gyerekek. A siker lehet az anyagi jólét is. Keresztény körökben néha „szégyelljük”, ha anyagilag is sikeresek vagyunk. Pedig fogadjuk el, ha többet kapunk anyagilag, akkor felelősséget is kapunk a jobb lehetőségekhez, ötletek megvalósításához, mások életének javításához. Én abban élem meg a sikert, ha egyaránt kiteljesedek anyai szerepemben és örömöm lelem szakmai munkámban, amin keresztül –remélem- sok embernek adhatok valamit az életéhez és saját sikeréhez.
Melyik a kedvenc könyved?
Tanácsadói munkáim miatt mostanában inkább HR-szakmai könyveket olvasok. A Strengthsfinder (magyarul Fedezze fel az erősségeit – Most!), ami elsőre eszembe jut és mindenkinek ajánlanám. Az ebben leírtakat, azaz az erősségekre való építést jól tudom használni a szakmámban és a gyerekeimnél is. A Good to Great (magyarul Jóból kiváló – Jim Collins könyve) egy másik kiváló szakmai könyv. A szépirodalmi alkotások közül nagy kedvencem Bulgakov Mester és Margarita című műve.
Milyen zenét szeretsz?
Nálunk az egész család zenél. Jómagam zongorázni, gitározni tanultam, majd szaxofonoztam. A férjem egy rockbanda énekese és dobosa volt, én egy másik együttesben vokáloztam, de mindketten énekeltünk kórusban is. Így odahaza minden fajta és stílusú zene megtalálható. A zene a mindennapjaink része.
Mi a kedvenc idézeted vagy mondásod?
„Be the change you want to see in the world.” (Gandhi)
Az interjút készítette:
Oláh Krisztina
2013. május 17.
