Mikor jöttél haza?
Én a 25. születésnapomon érkezetem haza, tavaly május 13.-án óriási lelkesedéssel és boldogságban.
Hol és mit tanultál odakint?
A New York állambéli Buffalo városában tanultam, International Business szakon, a D’Youville College-n.
Mi hiányzik a legjobban az USAból?
Nekem leginkább a kint élő barátaim és a velük átélt közös programok hiányoznak, leginkább Sántha Ágota, Cedrick Rugege és Joshua Arhin. Hiányoznak még a közös edzések és beszélgetések László Veronikával és Rácz Robival. Hála Istennek nagy segítség a Skype, ugyanis ennek segítségével, leküzdve az időeltolódás akadályát, könnyedén tudunk beszélni akár autóból is mobiltelefonon keresztül szinte bármikor. Hiányoznak még az Olive Gardenben felszolgált kifogástalan tészták és a Napa Valley dűlőin megtermelt üde, könnyen iható, gyümölcsös vörös borok.
Mi az amit magaddal hoztál?
Én Amerikában az életről tanultam a legtöbbet, leginkább azt, hogy sokkal nagyobb terhelést képes az ember elviselni, mint azt elsőre képzeli. A felmerülő problémákat nem mindig vagyunk képesek megoldani saját erőnkből, bízni kell Istenben, különben összeroppanunk a súlyuk alatt. Azt tanultam, helyesebben tapasztaltam meg, hogy csak azokból a dolgokból lehet sok energiát kiszedni, amiben irgalmatlanul sok energiát teszünk bele mi magunk is. Az órákról Jeck Welch korábbi GE CEO legendás mondása ugrik be elsőre, amit elraktam magamnak útravalónak „being better than the best.” “Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” (Seneca)
Mit csinálsz most itthon, mik a terveid?
Jelenleg egy 100% -ban magyar tulajdonú, technológiai acélszerkezeteket, ipari csarnokokat, és különböző erőműveket gyártó cégnél, mely éves szinten 6-8 milliárd forint bevételt generál, találtam meg a számomra legkedvezőbb lehetőséget értékesítői munkakörben, leginkább külföldi piacokra. A hosszú távú tervem az, hogy minél boldogabb ember legyek, a lehető legtisztességesebb módon, Istennek tetszően.
Hogyan megy az itthoni beilleszkedés?
Nem beszéltem akcentussal mikor hazajöttem, úgyhogy könnyen visszafogadtak honfitársaim. Komolyra fordítva a szót, nem igazán kellett beilleszkednem, mert én végig tartottam a kapcsolatot az itthoniakkal és relatíve gyakran jártam haza, 4 havonta.
