Az iskola izgalmas volt: kis csoportokban tanultunk, mindig sok házi feladat volt, olvasni is jócskán kellett, de mégsem volt kellemetlen, vagy fölösleges semmi. A tanárok már jól ismerik és számítanak a magyar diákokra, és bármilyen problémával meg lehetett őket keresni. Jó kaja és korlátlan sportolási lehetőség jellemezte továbbá az egyetemet.

Én talán magányos farkasnak számítok az átlaghoz képest, de még így is sok ismeretséggel, sőt barátokkal is gazdagodtam mind az amerikaiak, mind a buffalói magyarok köreiből. Ám az előttem és utánam kiutazó diákok beszámolóiból tudom, hogy a D’Youvillen nagyobb bulit is lehet csapni, mint ami nekem sikerült.

Buffalo amúgy nagyon szeretni való város – kihitte volna? Én biciklivel jártam mindenfelé. Ősszel a garage sale-eken olcsón lehet biciklit venni, no meg minden mást is. Kiváló hévégi program! A Niagara-vízesés és Kanada olyan közel vannak, hogy a természet közeli élmények miatt sem panaszkodhatom.

Mindezek mellett, talán azt említeném még, hogy Amerikát és az amerikaiakat érdemes megismerni. Félre az előítéletekkel! Érdemes tanulnunk mind a nyilvánvaló hibáikból és a letagadhatatlan erősségeikből is. Amerikában tényleg nagyot lehet álmodni, úgy hogy közben még csak el sem kell rugaszkodni a realitások talajáról. Mindössze arra van szükség, hogy amikor haza jövünk a kis, szeretett Magyarországba, akkor se szűnjünk meg hinni, hogy sikerülhet!

Szerdahelyi Miklós

Az első előadónk – ennek megfelelően – Farkas Luca gyermekpszichológus volt, aki a kisgyermekek problémáitól kalauzolt bennünket egészen a kiskamaszoknál felmerülő gondokig, megadva azokat az irányelveket, amelyeket az ilyen gyermekekkel foglalkozó szülőknek figyelembe kellene venni, hogy a súlyosabb problémákat elkerüljék.

Második előadónk a sokak által ismert Pál Feri atya volt, aki a tőle megszokott magával ragadó, szuggesztív és lebilincselő stílusban tartott egy igen interaktív előadást, melyben a párkapcsolati problémákat boncolgatta, és azok megelőzésére, illetve orvosolására kereste a megfelelő módokat.

Összességében azt gondolom, a résztvevők – a 34 felnőtt – bőven kapott útravalót, míg a 28 gyermek remekül elszórakozott a gyerekvigyázók és pedagógusok társaságában. Szombat este egy, a tavalyihoz hasonló családias szentmisén vehettünk részt a Manréza Lelkigyakorlatos Házban, melyet csak nekünk tartott Elemér atya. Vasárnap pedig, a gyerekek legnagyobb örömére szánkózni is lehetett, így még egy kis ízelítőt kaphattunk a télből is, amit addig ebben a szezonban máshol nem nagyon tapasztalhattunk meg. Az estéket számtalan bébiőr társaságában a szokásos hajnalig tartó beszélgetések töltötték ki, amikor csak az okoz gondot, hogy sosem érünk a témák végére – hiszen olyan jó végre kötetlenül együtt lenni sok, rég nem látott baráttal.

Az idei tanulmányi hétvége ismét megerősített minket abban, hogy helye van a CTP-s programok sorában, és közösséggé formálódásunk szerves részét képezi.

Mihályi Dóri
CTP Tanulmányi hétvége, Dobogókő 2012. január 13-15.

A városnézés végeztével előkerültek a báli ruhák és „rövid” készülődés után a Chateau Ritz báltermében csatlakoztunk a mintegy 400 fős magyar vendégsereghez. A kiváló hangulat a torontoi magyar zenészek, illetve az ingyenes italbár jóvoltából tovább erősödött, így igazán jót mulattunk. Számunkra továbbra is felfoghatatlan módon, a partinak fél 2-kor véget vetettek, ám házigazdáink – lélekjelenlétüknek köszönhetően – megmentették az estét, gyorsan házibulira invitáltak mindenkit, aki a tánctéren maradt. Mielőtt hazafelé indultak volna, még a zenészek is tettek egy rövid kitérőt a kedvünkért, így igazán nem panaszkodhattunk a pazar vendéglátást illetően.

Vasárnap délben református istentiszteleten vehettünk részt, majd Sántha Ágónak gratulálhattunk magyar állampolgársági eskütételéhez.

Házigazdáink mellett köszönet illeti Pigniczky Esztit és Szentkirályi Endrét, akik újfent segítségünkre voltak az ünnepélyes ruhákat illetően, valamit Forgách Péternek, aki a báli belépő elérhető áron történő beszerzésében nyújtott segítséget.

A CTP-s diákok nevében,
Csizovszki Balázs

Balázs által szerkesztett videó a CTP-sek útjáról:

(További videók a bálról itt)

Köszönjük, hogy idén is eljöttetek az Adománygyűjtő Estre és támogattátok az alapítvány működését. Reméljük mindannyian jól éreztétek magatokat és tetszett az előadás is.

Az estről Wendl Peti által készített fotókat az Alumni oldalak alatti galériában találjátok.

A szervezők

A CTP programok között immár hagyománynak mondható osztálytalálkozó idén is megrendezésre került, jóllehet egy kicsit családiasabb körben és új formában zajlott le a nap.
Tabajdon jöttünk össze szombat délben, és amíg mindenki megérkezett a völgyek által körül ölet kis lovas farmra, meg is pirultak a kolbászok és grill zöldségek, így szép napsütésben, a friss vidéki levegő adta jó étvággyal, a régi és új dolgokról jóízűt beszélgetve fogyasztottuk el finom ebédünket.

Ezután felkerekedtünk, hogy szülők, gyerekek és fiatal felnőttek együtt tegyünk egy kis kirándulást, miközben útba ejtettük a híres mezítlábas parkot, ahol bátran mentek végig kicsik és nagyok cipő nélkül az erdei talajfelületeken. Jóllehet a kavicsos és sáros részek nem kis bátorságot követeltek tőlünk, de az erőpróbában nagy motivációt jelentett a geoláda keresése, a jó idő, és persze a szénakazalon való ugrálás a célba érkezéskor.


Kirándulásunkról visszatérve ismét kötetlenül beszélgettünk, és míg a gyerekek a kincseknek örvendeztek, addig a felnőttek egy része műveltségi játékkal tette próbára tudását csoportokba tömörülve. A nap végén a vendégházban fogyasztottuk el vacsoránkat, ami az ebédhez hasonlóan nagyon jól esett mindenkinek, hiszen a friss levegőn, nagy séta után, a kiadós ebéd ellenére is megéheztünk

Ahogy a völgyre sötét ereszkedett, lassan mi is elindultunk hazafelé, azonban a többség nevében állíthatom, hogy különleges délutánt töltöttünk együtt, és vidámsággal töltött el mindenkit, hogy a nap végéig lehetőségünk volt az egymással való önfeledt és kötetlen beszélgetésekre.

Köszönöm mindenkinek részvételt. Nagyon büszke vagyok a csapatra együtt, és mindenkire külön-külön, hogy eljött és hozzájárult a program szépségéhez és a közösségi élményhez. Remélem, legközelebb még többetekkel találkozunk majd.

Köszönjük nektek és várunk titeket legközelebb is!

A szervezők:
Palkovics Péter&Niki&Ádám, Halász Dóri, Szilágyi Melinda

Az évtizedes hagyományt követve idén ősszel is lesz Adománygyűjtő Est, melyre nagy szeretettel várunk minden öregdiákok, családtagjaitokat, barátaitokat, munkatársaitokat. Az idei Adománygyűjtő Est időpontja 2011.10.24 (hétfő), helyszíne pedig ismét a Szent Margit Gimnázium díszterme (Budapest, 1114 Villányi út 5-7.).

Program:

• 18:00 Szentmise
• 19:00 Megnyitó, Dr. Molnár György a Kuratórium elnökének köszöntője, az Év Embere-díj átadása
• Szeretetnyelv – Oberfrank Pál és Kéri Kitty pódiumelőadása
• Árverés
• Fogadás, kötetlen beszélgetés

Az idei év előadásáról további információk a szeretetnyelv.blog.hu oldalon találhatók. Rövid bepillantást kaphattok a következő videóval az előadásról:

Jegyárak:

• A jegyvásárlási igényedet kérjük Sal Mariettának jelezd az info (kukac) ctpinfo (pont) hu címen vagy a +36 (30) 603-6028 telefonszámon.
• Kérünk mindenkit, hogy lehetőség szerint minél előbb jelezze jegyvásárlási szándékát és előre vásárolja meg jegyét az Estre, ezzel is segítve a szervezők munkáját! Bár tudjuk, hogy teljesen megszüntetni nem lehet, de szeretnénk a helyszínen történő jegyvásárlást a lehető legkevesebbre szorítani. Megértéseteket előre is köszönjük!
• A Calasanctius Ösztöndíj Alapítvány Bankszámla száma: 10700079-02389101-51100005

További információk:

• Jegyinformáció, értékesítés:
  Sal Marietta, (30) 603-6028, info (kukac) ctpinfo (pont) hu
• Szervezés
  Magyar András, (70) 328-6207,andras (pont) magyar (kukac) ctpinfo (pont) hu
• Kommunikáció/PR
  Bugnyár Zoltán, zoltan (pont) bugnyar (kukac) ctpinfo (pont) hu

Az előadások meghallgatása után természetesen adott volt a lehetőség a velük való beszélgetésre, kapcsolatteremtésre. A prezentációk nem fókuszáltak egy speciális témára, így rövid betekintést nyerhettünk az őssejtkutatás, a pszichológia, az élelmiszeripar vagy éppen egy NASA-projekt aktuális állapotába. A Buffaloban tanuló 12 CTP-s diák közül 10-en utaztunk el a Fórumra, az orvosi ösztöndíjjal kint tartózkodó 4
magyar diák is örömmel csatlakozott hozzánk, valamint Forgach Nándi és egy Magyarországról látogatóba érkezett diák is velünk tartott, így – hagyományosan – szép számmal képviselhettük a CTP-t a konferencia kezdetén. Délután lehetőséget kaptunk a bemutatkozásra, így Dr. Hajdú László végzős diákunk frappáns összefoglalóját hallhatta a közönség a CTP tevékenységéről és céljairól.

A nap hátralévő részében egy rövid városnézés keretében többen meglátogatták a Capitolium épületét, sétát tettek a városban vagy éppen impozáns – és az amerikai piacon méltatlanul ismeretlen – magyar borokat kóstolhattak a Kossuth Házban. Vasárnap kötetlen programok keretében további turista élmény és magyar mise várt bennünket a gyönyörű National Shrine bazilika egyik kápolnájában. A mise utána agapéra invitáltak a washingtoni és környékbeli magyarok, valamint értékes információt kaptunk Takács Zsuzsától a Balajthy Jenő református ösztöndíjról is.

Örömmel és megelégedéssel tapasztaltuk, hogy a nagykövetség idén is újra alkalmat és lehetőséget kínált a találkozásra, amerikai ismereteink bővítésére. Bízunk benne, hogy jövőre is folytatódik a már hagyományosnak mondható rendezvény és a nagykövetség ismét szívesen látja majd a CTP éppen kint tanuló diákjait. Egyúttal köszönetet mondunk Erdei Balázs tudományos attasénak, jelentkezésünk koordinátorának. Kitüntetett köszönetünket fejezzük ki Basa Enikőnek, aki magára vállalta a szálláskeresés nehéz feladatát. Áldozatos munkájának és a vendéglátó washingtoni magyar családoknak köszönhetően mind a 14-en baráti fogadtatásban részesültünk és kényelmesen pihenhettük ki az út fáradalmait úgy a konferencia előtt, mint után. Köszönet illeti tehát szállásadóinkat: Basa Enikőt, Györffy Viktorékat, Horcler Gáborékat és Komlódi Anitáékat.

A buffaloi diákok nevében:
Csizovszki Balázs

Forgách Péter jóvoltából hárman, Halász Dóra, Forgách Nándor és jómagam vehettünk részt a gálavacsorán kapcsolatépítési és tapasztalatszerzési szándékkal.

Az elmúlt félévekben a CTP részéről volt néhány kezdeményezés, amelynek során amerikai, hasonló értékrendű közéletben tevékenykedő fiatalok és szervezetek felé tettünk lépéseket (pl. Kovács Áron és a Young American Foundation ill. a részvételünk egy republikánus buffalói képviselő választási kampányában), tudva azt, hogy ők majdan a jövő amerikai szellemi, gazdasági, polizikai élet irányítói pozícióit fogják betölteni. Ezek a reménybeli kapcsolatok abban is segíthetnek például, hogy az amerikai sajtóban a Magyarországról megjelenő cikkek hangvétele egy, a jelenleginél sokkal pozitívabb irányt vegyen.

A Hungarian-American Coalition (HAC) egy platform lehet, ami segít elindulni ezen az úton, első lépésként az amerikai-magyar közösség vezetői felé nyitva. Számunka, a Gála jó alkalmat nyújtott beletekinteni, hogyan lobbizik a HAC a magyar érdekekért. Profin megszervezett gála volt ez, magyar néptánccal, népzenével és kíváló vacsorával. Külön öröm volt látni Pigniczky Réka, a Koalíció tagjának Budapesten is nagy sikerrel vetített „Inkubátor” című dokumentumfilmjéből egy részletet, amely betekintést nyújt abba a közegbe, amelyben a magyar szülők az erős magyar öntudatukat továbbadták az Egyesült Államokban született gyermekeiknek. Bár a CTP tagjainak érdeklődése különböző, de amennyire időnk és energiánk engedi, ezeket a fajta lépéseket érdemes folytatnunk. Ahogy a közösségünk bővül, újabb és újabb emberek, irányok kerülnek be, nekik egy már félig kitaposott utat adhatunk át ezeken a kapcsolatokon keresztül.

Csordás Bálint

A beszámoló feltöltés alatt…