2010. augusztus 16-21. között, immáron harmadik alkalommal került megrendezésre a KMF keretein belül az Ifjúsági Üzleti Program (IÜP). A magyarországi-amerikai ösztöndíj-alapítvány (CTP) 2000-től végzi azt a misszióját, melyben anyaországi (Budapest, Szeged) és határontúli (Csíkszereda, Beregszász) képzések keretében gyakorlatias formában vezeti be az üzleti élet rejtelmeiben a középiskolás és főiskolás diákokat.

A program keretein belül a diákokból álló négy csapat egy-egy vállalkozásötlettel indított, melyet adaptálniuk kellett a helyi (Beregszászi járási) viszonyok közé. A hét végére egy reális üzleti tervet kellett prezentálniuk az ünnepélyes keretek között megrendezésre kerülő hétzáró szombati alkalmon.

Klivland Cserkészbál

Örömmel mondhatom, hogy a clevelandi magyarok ismét kitettek magukért. Cserkész bál volt a hétvégén, de szerencsére a magyar szó elég volt a belépőhöz, a cserkész múltat nem volt szükséges igazolni. Mint tavaly, úgy idén is kaptunk szállást, szmokingot és kedvezményt a belépő árából, így a diákzsebek sem sínylették meg a – rongyrázósnak azért nem mondható, de mindenképpen – puccos partit.

Meglátogattunk egy volt clevelandi magyar orvost is, aki nyugdíjas korára egy több hektáros kerti tóra és saját erdőre tett szert; ott szokott halászgatni, vadászgatni… A háza közvetlenül a tóparton van, a hatalmas panoráma ablakok minden szobából, konyhából, nappaliból a vízre és az erdőre néznek. A kert tele vadkacsákkal, kanadai ludakkal és időnként a költőző hattyúk is megfordulnak nála. Meglehetősen természetközeli élmények, az
USA egyik legnagyobb magyar populációjú városától alig fél órányira.

A rendezvénynek idén is a clevelandi Hilton szálló egyik bál terme adott otthon, így a helyszínre érkezvén közvetlenül a bejárati ajtó előtt álltunk meg, jöttek a segítőkész egyen pólós fiúk, átvették a járgányt a kulccsal és már parkolták is a megfelelő helyre. Tisztára mint a filmekben. Meg is örültem, hogy lám, még a tavalyi parádés szervezést is sikerült überelni. Lelkesedésem hamarosan szertefoszlott, amikor a parkolós fiúk főnöke a szolgáltatásért cserébe gyorsan legombolt tőlem 1500 forintnak megfelelő zöldhasút. Később persze megtudtam, hogy saját magam, ingyér is kereshettem volna parkolóhelyet, csak ugye “elfelejtették” megemlíteni a nem véletlenül segítőkész figurák.

Szerencsére az est hátralevő része feledtette ezt az apró kellemetlenséget. Magyar zenekar, magyar táncok, magyar szónok, első bálozók, táncbemutató, szinte minden volt, ami otthon is dukál egy elegáns hétvégi partihoz. Talán csak a borzalmas amerikai műsütemények voltak ismét felejthetőek, egyébként a hangulat és a társaság is kiváló volt. Az idősebb generáció (80+) még a kivándorlók korosztálya, de legtöbben már idekint született magyarok, mégis igyekeznek őrizni a kultúrát és a magyar nyelvet is. Igaz a fiatalokat leginkább a nagymamák tanítják magyarra, így aztán az 50 évvel ezelőtti szókincs és az angol dialektus találkozásából néha adódnak vicces szituációk, mégis igen tiszteletre méltó, hogy egy teljesen angol nyelvterületen nemcsak, hogy nem felejtik el, de ilyen szépen viszik és adják tovább mindazt, ami magyar.

Az első napon Internatinal Food-Bazaar volt, ekkor sikerült nekem is finom palacsintával bemutatnom a magyar konyhát. A következő napok indiai es karibi jegyben teltek. Mint első magyar diák Erieben tudtam, hogy fontos a jó bemutatkozás, ezért igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni. Palacsintával vagy öt órát bíbelődtem előző este. Aztán a munkaidő lejártával a Forgáchék ruhatárából kölcsönzött magyar népviseletben felkészültem a palacsinták szétosztásához és az országunk népszerűsítéséhez. Izgatottan vártam a segítséget Buffaloból, ami csakhamar meg is érkezett Csordás Bálint és Pásztor Benedek személyében, de csak ekkor jöttem rá, hogy mennyire jólesik a jelenlétük és mennyire fontos a támogatásuk. Innentől kezdve egészen euforikus hangulatban zajlott a rendezvény számomra. Nagyon büszke voltam, hogy nekem segítőtársaim is vannak más városból/iskolákból érkezve, és mind magyar népviseletben. Annyira megtetszett ez a többi szervezőnek, hogy sorba fogadkoztak, hogy jövőre ők is beszereznek egyet saját népviseletükből.

Előzetesen meghívtam a rendezvényre munkatársaimat, főnökömet, diáktársaimat, tanáraimat és Dr. Lydent (vice president of Enrollment Management), ő a CTP kapcsolattartója az iskolában. Dr. Lydennel készült közös képet láthatjátok mellékelve. A palacsinták, a dekoráció és az információs anyagok Magyarországról nagy sikert arattak. Remélem, hogy szeptembertől már nem egyedül fogom képviselni hazánkat ebben a remek iskolában.

Halász Dóra